6. rész - Nem értem! -

2012. 01. 22.

                                                                                          

         Felnéztem gyönyörű kékeszöld szemeibe, amiben el is vesztem. Mintha vissza mentem volna az időben. Újra 2010 - ben éreztem magamat. De Ő megváltozott. Már felnőtt és nem ugyan olyan, mint 2 éve.
Feje közeledett enyémhez, és nem tudtam mi van?! Régebben soha sem csinált ilyet. Eltávolodtam tőle, majd pofon vágtam, minek következménye az lett, hogy feje kicsit balra fordult.
  - Te nem ilyen vagy - suttogtam, s ,, elcsoszogtam " a kis részhez, ami a háló között volt. Átvettem a normális cipőmet, majd haza sétáltam.
  - Annyira hülye vagyok! Mégis, hogy gondolhattam, hogy Harry a régi?! 2 év alatt szinte nekem már egy idegen. Már nem ismerem. - mondtam magamban.
                                                        Louis
   - Harry, hogy esnél fel a székkel, ezt most miért kellet? - mondtam mérgesen. Szólásra nyitotta a száját, de nem hagytam, hogy befejezze. - Most nem én fogok átmenni bocsánatot kérni, hanem Te! - mutattam rá.
  - Én?
  - Te!
  - Azt sem tudom, hogy hol lakik - mosolygott önelégülten.
  - A szomszédban - forgattam meg a szemeimet.
Valamit elmormogott, majd elment. Nem hittem volna, hogy ilyen könnyű lesz.
  - Éhes vagyok - szólalt meg szőke Ír barátom, akinek a hasa korgott. Felnevettünk, majd megpaskoltam a vállát.
  - Hát Niall, van egy érzésem, hogy itt nincs Nando's szóval, ha nem akarunk eltévedni Harry - ékhez megyünk - vettem át a cipőmet, majd a többiek is ezt tették.                                                                 

                                 Harry

Ezt nem hiszem el! Miért Én? Nem csináltam semmit. Oké, hogy nyomulós vagyok, de aki ismer tudja és az a Dary azt mondta, hogy ismer. Akkor tudnia kel, milyen vagyok, és most? Mennem kell bocsánatot kell kérnem a semmiért. Gyűlölöm. ezt a csajt. Meg amúgy is melyik szomszédba lakik? 4 is van. Az első, hátsó jobbra és balra. Komolyan mondom egyszer Louis - t egy székhez kötözöm, úgy sehova sem tudd menni és nem kever engem bajba. Az Isten áldja már meg.

Már az utcán sétáltam, és gondoltam először a jobb oldali házhoz csengetek be. Csöngettem és már azt hittem bukta, mert egy 35 köröli nő nyitott ajtót.
  - Jó napot.. - itt egyszerűn lefagytam. Annyira ismerős volt.
  - Harry? De meg változtál - ezek szerint ismer / ismert engem.
  - Ömh, Dary itthon van? - vakartam meg a tarkómat.
  - Fent van a szobájában. Örülni fog neked hidd el - mondta mosolyogva, majd szó szerint behúzott a házba. Hogy Dary örülni fog - e? Kötve hiszem.
  - Tessék ezt vidd fel neki. Mondtam, hogy ha kész viszek fel. De vitt te - nyomta a kezembe az egy tálca süteményt. - Kevin Ő itt Harry - ,, mutatott " be Dary anyukája.
  - Dary - hez egész nap csak fiúk szaladgálnak? Ja várj volt egy lány is - nézett fel egy pillanatra az újság mögül. - Na mindegy, jó mulatást - mondta.
  - Na, de Kevin - szólt rá Dary édesanyja.
  - A-akkor megyek - nyögtem ki.
  - Látod zavarban van - mondta - mint már kiderült -, Kevin.
Nem szóltam semmit felmentem a sötét barna színű lépcsőn. Az ösztöneim azt mondták jobbra a 2 ajtó. De, valami megakadályozott. Egy kislány állt előtettem. Szemei csillogtak, szájáról leolvasva mindjárt síkit. Az viszont nem lenne jó. Ki jönne Dary és akkor jönne a fej mosás. Bár így is, úgy is meg kapom. De miért érdekel? Chh engem nem érdekel, vagy mégis?
  - Kérlek ne ordibálj, sikíts vagy kiabálj - guggoltam le hozzá, és suttogva mondtam.
  - Miért suttogsz? - mondta halkan.
  - Nem akarom, hogy Dary kijöjjön - biccentettem a szoba felé. - Az az Ő szobája igaz?
Nem szólt csak bólintott. Megsimítottam szőke hajával borított fejét, majd benyitottam Dary szobájába. Tipikus lány szoba. Lila színű falak, poszterek, kétszemélyes ágy, íróasztal, laptop az ágyon. A lila színű falhoz illő lila ágynemű és szekrény. Íróasztalán egy képkeret volt, de nem tudtam kivenni a fény miatt, hogy mi van rajta. Csak egy dolog hiányozott a szobából, és az nem más, mint az a kép amiket a barátaival szoktak készíteni. Az én szobám tele van a fiúkkal és velem.
  - Köszi anya, csak tedd le az ágyra - mondta ide sem nézve.
  - Ömh, Dary - szólítottam meg.
  - Harry? Te mit keresel itt? Louis küldött igaz? - kérdezte cinikusan, még mindig ide sem nézve.
  - Sajnálom - hajoltam le fejemet.
 Megfordult a székkel, majd felém kezdett jönni. Fejemet kicsit felemeli, hogy betudjon nézni szemembe.
  - Nem haragszom, de ez nekem sok. Nem ezt a Harry - t ismerem. Az aki Én ismertem, az soha sem volt nyomulós. Mindig vicces és jó barát volt - mondta, de nem kellet sok, hogy elsírja magát. Megöleltem, és Ő mit sem habozva vissza ölelt. Ismerős volt nekem ez a helyzet.. Nem is kicsit. Mintha minden gyűlöletem elszállt volna Dary iránt.