Prológus

                                                                             2 évvel ezelőtt.

  Rajzórán gubbasztok és a pad tártunkat kell lerajzolnunk. Ezzel nem lenne baj, ha Harry - t nem lenne olyan nehéz lerajzolni. Vagy a haját vagy a szemét rontom el.
  - Feladom. - dobtam le a füzetemet a padra, ami egy nagy puffanás kísért. A tanár felkapta a fejét, majd levette szemüveget.
  - Valami baj van Mrs. Food? - húzta fel vékony szemöldökét.
  - Dehogy, nincs semmi. - mosolyodtam hamisan, s vissza vettem az asztalról a rajzfüzetemet.
  - Ha tudnád mennyire aranyos vagy, mikor zavarba jössz. - suttogta a padtársam, majd elnevette magát.
  - Kuss Styles. - néztem rá szúrósan. - Hagyj rajzolni. Nagyon nehéz Téged lerajzolni. És van még az órából 15 perc. - néztem meg a kék órámat, és igen. Jól tippeltem. 15 percem van ezt a nyomorult " művet " befejezni, vagy különben egyest kapok.
                                                                          *
Meghúztam az utolsó vonalat Harry hajához, és hozzá vágtam, hogy nézze meg.
  - Haza vihetem? Túl szexy. - tartotta maga elé a fűzetett.
  - Vidd ki a tanárnak. Gyerünk. - tessékeltem és kapálóztam össze vissza.
Felállt a helyéról, majd kivitte. Mikor a tanár ránézett ő, ilyen nem tehetek semmiről arcot vágott, holott semmi sem történt. De, mire megfordul röhögni kezdett. Kicsengettek, és mivel ez az utolsó óra, mindeki villám sebességgel ment ki. Ma is, mint mindig Harry - vel mentem haza. Mivel szomszédok vagyunk, sokat vagyunk együtt, óvodás korunk óta.
  - Na szia. Ma a szokásos helyen. 14:00 - kor.
  - Igen ott. Szia. - köszöntem.
Beléptem a kapun, majd a fehér ajtót vettem célba. Belépve a házba megcsapott a palacsinta illat. Imádom a palacsintát. Leraktam a táskát, s sietősen a konyhába mentem. Először az órát néztem meg, ami ott virított a falon. 13:30 van. Van kereken 30 percem, hogy oda érjek. De, mivel közel van, nem kell sietnem. Másodszor anyát, aki javába sütött, főzött. Adtam neki egy puszit, s elloptam a nutelát és pár palacsintát. Mire megkentem, csöngettek. Meglepetésemre Harry volt az.
  - Bocsi, csak szólni akartam, hogy halaszva van. Fel vettek! - ölelt meg.
  - Mégis hova? - húztam el magamtól, hogy a szemébe nézhessek.
  - Az X - faktorba. Na mennem kell. A végén elkések. Szia. - köszönt, majd elfutott. Olyan érzésem volt, mintha most láttam volna utoljára. És igazam is volt..