4. rész - Meglepetés 1/2 -

  Reggel megint azt vettem észre, hogy ugráltak az ágyon. Megszoktam, mert a tesóm mindig így köszönt, de most nem 1 pár lábat észleltem, hanem vagy 3 pár – at. És iszonyatosan fájt, mikor a járóvégtagomra ugrott.

-         Mi van már? – dünnyögtem.

-         Kelj fel! – hallottam meg az ismert férfihangot.

-         Louis? – ültem fel az ágyra.

Meglepődtem. Mit keres itt? De, nem volt egyedül. Az a szőke fiú volt, aki vezetett. A húgom közöttük vigyorgott.

-         Személyesen és… Niall – el. – mutatott maga mellé, a szőke srácra.

-         Niall?! – kérdeztem.

-         Niall Horan vagyok, már mesélt rólad Louis. – mosolygott, aminek szerencséjére lehetett látni fogszabályzóját. – De most ölözz, meglepetés van számodra.

Hallgattam rá, majd elmentem felöltözni. Míg én ölözök Ők játszottak a húgomra. Agyon csikizték. Tudni illik a tesóm nagyon csikis.

                                                       Louis

Tegnap délután:

Dary valamiért nekem esett. Talán valami rosszat mondtam? Nem tudom, de ezért nagyon kiadt.

-         Bocsánat – suttogtam neki alig hallhatóan.

Nem válaszolt, így gondoltam visszamegyek Harry – ékhez.

-         Ennyi volt a vendéglátás? – hallottam egy hangot a hátam mögött. Szerintem Dary anyukája.

-         Dary kért rá, hogy menjek el. Mondja jó kapcsolata volt Harry Styles – szel? – kérdeztem hírtelen.

-         Harry – vel? Igen, nagyon jó volt a kapcsolatuk. Aztán Harry elment és nem jött vissza. 2010 nyarától nem láttuk. De, mond csak, miért kérdezed?

-         Megbántottam vele Dary – t. Vagyis szóba hoztam Harry – t és kiakadt. Azt mondta az én hibám, hogy elfelejtette Őt.

-         Ismered igaz?

-         Igen, a legjobb barátom, de nekem mennem kell, már biztos keresnek engem is, kérem, mondja meg Dary – nak pluszba, hogy sajnálom. Viszlát. – meg se várva válaszát kiléptem az ajtón. A hó megint esett. Remélem Dary megbocsájt. Nem sokat kellet sétálnom, míg Harry – ékhez értem, hisz’ szomszédok. Kinyitottam az ajtót, ledobtam a cipőmet, s már jöttek is a kérdéseikkel.

-         Haver, hol voltál? – jött az első kérés Harry – től.

-         A szomszédba. – válaszoltam röviden.

-         Szép, te jársz a szomszédjaimba, nem pedig én. – mondta nevetve.

-         Tehetek róla, hogy nem mész? – tártam szét a karomat.

-         Igen. – mondta, szintén nevetve.

-         Már mindenről én tehetek? – emeltem fel egy ici – picit, a hangomat, majd a vendég szóbába mentem. Visszanéztem Harry – re aki, értelmetlenül nézet rám.

Másnap

Niall és Zayn szuszogott mellettem. Mégse volt olyan jó ötlet 3 aludni egy ágyon. Túl sokat forgolódtak és hát, nem valami sokat aludtam, mert valamikor valamelyik mindig megrúgott. Nehezen, de kimásztam kettőjük közül. Elmásztam a konyháig. Ott volt Harry, aki éppen kávét főzött.

-         Jó reggelt – köszönt.

-         Jobbat – dörmögtem.

-         Hogy aludtál? – kérdezte, miközben bekapcsolta a kávéfőzőt.

-         Nagyon rosszul, ez az első és utolsó, hogy velük alszom. Te Harry.

-         Mi az?

-         Kérhetek egy szívességet?

-         Attól függ mi az. – ült le elém.

-         Van egy ismerősöm, és szeretne veled találkozni. Na?

Kicsit még gondolkozott, majd megszólalt:

-         Benne vagyok. Hol és hánykor?

-         Van valahol a városba művelődési központ?

-         Ez csak természetes, akkor ott 11 – kor?

-         Rendben, akkor ott találkozunk. De tényleg legyél ott 11 – re Harry. – mondtam, majd megjelent Niall is felöltözve, megfésülködve. – Na, szerintem én elmegyek érte. Te is jössz Niall?

-         Igen. Várjunk, hova? – kérdezte.

-         Majd meglátod. Vedd fel a kabátot, sapkát, sálat és induljunk. És Harry, 11 – re komolyan legyél ott. – mondtam. Ő is szóra nyitotta száját, de nem hagytam, hogy megszólaljon. Elmentünk a szomszédba.

Becsöngettem az ajtó melletti kis csilingelő tárgyon keresztül. Nem kellet sokat várni, már nyílt is az ajtó. Egy 35 – 40év kerüli férfi állt az ajtó másik felén. Biztos az apukája.

-         Jó reggelt! Dary felébredt? – tértem a lényegre.

-         Még nem, de gyertek be nyugodtan. – nyitotta kijjebb az ajtót. Beléptünk. Dary húga, Doroty már reggelizett.

-         Louis! – ordította el magát, s felém futott.

-         Szia! – mosolyogtam rá. – Itt van Niall is. – adtam át a kislányt.

-         Szia Niall. – mosolygott a lány.

-         Szia.

-         Doroty, hogyan szoktad felébreszteni a tesódat? – kérdeztem.

-         Általában ugrálok az ágyán. – húzta ördögi mosolyra a száját.

Én színt úgy. Felmentünk Dary szobájában. Olyan békésen aludt. Először Dorothy, majd mi ketten Niall – el ugráltunk az ágyon.

-         Mi van már? – dünnyögte.

-         Kelj fel! – parancsoltam rá.

-         Louis? – ült fel az ágyra.

-         Személyesen…. és Niall – el. – mutattam a mellettem álló szőkeségre.

-         Niall Horan vagyok. Már mesélt rólad Louis. – mosolygott és látszott a fogszabályzója. – De most ölözz, meglepetés van számodra.

Szerencsére egyből bele ment, de Niall azért kihagyhatta volna, hogy meséltem róla.

                                                 Dary

Felöltöztem és próbáltam nem úgy kinézni, mint egy szörny. Ami szerintem elégé jól sikerült.

-         Mennyi az idő? – kérdezte Louis.

-         9 óra van. Várjunk, mennyi? – néztem vissza az órára.

-         Mi az? – kérdezte Niall.

-         Csak sulikor kelek fel ilyenkor. – sóhajtottam.

Louis telefonja megcsörrent. Sietve kapott utána, s már meg is nyomta a zöld gombot. Valamit motyogott, de nem értettem csak azt, mikor mondta a lakcímünket. Letette, majd mosolyogva nézet rám.

-         Louis, te kinek adtad meg a lakáscímünket?

-         Hidd el jó lesz a mai napod. 9 – tő 11 – ig átalakítás folyik rajtad. 11 – től a mi meglepetésünk lesz. Csak hidd el! Jó lesz. 11 – kor legyetek, majd Eleanor – ral a művelődési háznál.

-         Ki az az Eleanor? – kérdeztem, mire csengettek.

Anyu hangjában hallottam a meglepödötséget, s diktálta, hogy hol találja meg az illető a szobámat. Nyílt az ajtó, s egy gyönyörű lány lépet be rajta. Tehát Ő Eleanor.